2009. július, Uzonkafürdő

Július, hőség, vakáció: azt jelenti Mini-Tini Tábor. A 13-16 éves fiatalok számára szervezett táborra idén július 13 és 20 között Uzonkafürdőn, Kovászna megyében került sor. Az 54 résztvevőt (majdnem duplája a tavalyi résztvevők számának!) 11 munkatárs változatos, ugyanakkor rugalmas programokkal várta, melyek a táborozók igényeinek és kívánságainak a figyelembevételével módosítottunk is egy picit. Így kaphatott helyet a fürdés közkívánatra több alkalommal is, a túra a Murgó hegyére, a Kincskeresés, a különféle játékok, vetélkedők, a barkácsolás, és nem utolsó sorban a kirándulás Barótra, melynek keretén belül a táborozók egy istentiszteleten is részt vettek a baróti református templomban.

Idén a tábor témája a bizalom volt, amelyet Zákeus történetén (Lukács 19, 1-10) keresztül boncolgattunk a hét folyamán. Délelőttönként a megosztásokon, illetve a kiscsoportos tevékenységeken a következő kérdésekhez fűződő beszélgetés, tevékenység zajlott: Ki vagyok én? Merjem felvállalni: ez én vagyok! Bízhatok magamban, esetleg másokban? Bízhatok Istenben? Kicsoda Ő, és végül pedig nem utolsó sorban Nem véletlenül vagyok a világon, és nem véletlenül vagyok olyan, amilyen, ilyennek teremtett Isten. Délutánonként hozzátartozói és önismereti csoportokban is részt vehettek a gyerekek. Az előbbi csoportban mindazok, akik szenvedélybeteg személlyel élnek együtt, az utóbbiban pedig mindazok, akik szerettek volna jobban megismerkedni önmagukkal, képességeikkel.

A nap fénypontja, azt hiszem, az esti tábortűzi program volt, amely keretén belül minden este különböző tevékenységek zajlottak: fotónosztalgia, kiscsoportos vetélkedők, tábori tévé hírösszefoglalóval, sporthírekkel, időjárás-jelentéssel, kibeszélőshow-val, és ki ne hagyjuk a reklámokat…, tábori színházzal – a táborozók előadták a modern Zákeus történetét. Mindezek elengedhetetlen kelléke maga a tábortűz és az ének volt.

Napjainkat még meghatározta a szobák közti versengés is: kinél van a legnagyobb tisztaság?, a csokis kenyér-vadászat – amely a vége fele egyre csak lankadt a tömérdek csokis kenyér könnyű elérhetősége miatt, ami a végére már senkinek sem kellett, mivel mindenki dugig volt vele. Volt bárányka - angyalka önkéntes program – amellyel kapcsolatban a vélemények megoszlanak, ahogy az a közvélemény-kutatásunk során kiderült. Habár sok bárányka meg volt elégedve az angyalkájával, nagy számmal akadtak olyanok is, akik panaszkodtak a hanyag angyalkájuk miatt… Továbbá ezúton szeretném kifejezni elismerésemet mindazoknak, akik a tábor ideje alatt a V.I.P. sátorban aludtak. Ráadásul a táborozók túléltek egy éjszakai tehéntámadást, és habár nem jött össze a filmvetítés, sikerült egy igazi maffia-partit összehozni! Hm… Jövőre talán hozunk altatóport az alvásra képteleneknek is…

Adódtak gondok, problémák konfliktusok, de hol nem? Összességében, véleményem szerint, a tábornak pozitív kicsengése volt. Mind a résztvevők, mind pedig mi, munkatársak is úgy érzem, hogy nagyon sok hasznos és kellemes élményt kaptunk ettől a héttől. A sok futás, rohanás, meg szervezés ellenére is sikerült feltöltődni pozitív energiával, és őszintén remélem, hogy ezt a táborozók is így érzik. Tehát jövőre szeretettel várunk vissza minden kedves táborozót, no meg persze újakat is, hisz úgy az igazi! Szerintem idén egy nagyon jó kis… izé… nagy csapat jött össze, szeretném, ha ez jövőre sem változna meg.

Öröm és megtiszteltetés volt a munkatársakkal együtt „dolgozni”, nagyon jól együtt tudtuk működni, é nagyon jó volt a hangulat a reggeli munkatársi megbeszélőkön. remélem, hogy jövőre új erővel ismét együtt vághatunk neki a szervezkedésnek. Találkozunk jövőre!

Joiţa Nicoleta (Letti), külső munkatárs (egyetemista)

Az érkezéskor figyeltem az arcokat. Kíváncsi szemek méregették a terepet, rég nem látott barátok ölelkeztek, ismerősök találtak egymásra. A találkozás öröme felüdítette a lelkeket. Az újak arca tükrözte az ismeretlentől való félelmet s különleges mosoly húzódott el szájukon. Az első napokban szerintem kényelmetlenül érezték magukat – mit is keresek én egy ilyen táborban? – gondolhatták. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre felszabadultabbak és többet mosolyognak. Egyszerűség és kedvesség sugárzott belőlük. A tábor végén fájlalták, hogy haza kell menni. Szeretem ezt a tábort, mert rámutatott arra, hogy életünk drágakő, kegyelem, és soha senkitől nem kaptunk ennél nagyobb ajándékot.

Nagyon tetszettek az önismereti játékok, amelyeket Finczi vezetett. Csodálkoztam azon, hogy egyszerű mozgásokat milyen nehezen végzünk el, ha például bal kezünkkel keresztet, bal lábunkkal kört rajzolunk, vagy bal lábunkkal keresztet, jobb kezünkkel kört. Mennyire nem használjuk összhangban a két agyféltekénket! Egy önkéntes vállalkozó a terem közepére állt és felvett egy pózt. A körülötte állóknak az volt a feladata, hogy "el kellett vegyék a terét" azáltal, hogy testükkel szorosan körbefogták, például át kellett karolni a lábat, a törzset. Ez a játék a bezártság, kilátástalanság érzetét idézte elő, aminek az volt a célja, hogy értékelni tudjuk a szabadságunkat.

A számomra legkedvesebb játék a "tapintásos" volt. Kellemes és kellemetlen érzéseket kellett kicsalni az előttünk behunyt szemmel álló társunkból. Az arcon kezdtük, majd lejöttünk a nyakrésznél, vállnál, karnál, kéznél esetleg hasnál. Társam nagyon jól csinálta, mert az utolsó érintéseknél kicsordult a könnyem. Bárcsak megtapasztalhatná az olvasó ezt az érzést! Az utolsó játék, amiről szeretnék még szólni az, amikor körbeálltunk. Finczi a körön kívül haladt gyors tempóban. Akinek a jobb vállát megérintette, az a tőle jobbra levő társát megölelte, ha a bal vállát érintette meg, az illető a bal oldalán lévő társával kezet fogott. Ez a játék is segített közelebb kerülni egymáshoz, amikor szeretetet adhattunk és kaphattunk. Ezek csak kis ízelítők a programból, ezen kívül más események is voltak, amelyekből erőt meríthettünk és maradandó élménnyel gazdagodhattunk.

Bodó Hortenzia (Tenzi), külső munkatárs

A gyerekek élménybeszámolói

„Minden jó, ha jó a VÉGE" – tartja a mondás, de a dolog elejéről nem szól semmit, biztos nem véletlenül. Nos, így volt ez a táborral is. Budapesten voltam, amikor érkezett a hír, hogy táborba megyek. Anya beíratott, anélkül, hogy megkérdezett volna. Így utólag nem is annyira szörnyű, sőt jó, de ez akkor nekem nem így tűnt. A hosszú utazás után „érdekes” túra következett a csomagokkal majd, hogy humor is legyen az egészben, ötven méterre a tábortól megérkezett a szállító kocsi és átvette a csomagokat. Miután megtettük ezt a „sétát”, a hegyen egy barakk várt minket. Ez lenne a felszerelt, angol vécével ellátott vendégház? A megrázkódtatásból magunkhoz tértünk, s elmondták a házi-, de inkább a „barakkrendet”, majd elszállásoltak.

Éjszaka szerintem megsemmisítettük Finczinek (egyik munkatárs - a szerk.) belénk vetett bizalmát. Reggel hullafáradtak voltunk. Az éneklés és a reggeli áhítat térített némileg magunkhoz. Nagyon jók voltak az áhítatok. Nekem legjobban Jani bizonyságtevése tetszett. Első nap este KisJanival megjósoltuk a szupercellát, majd a tornádót is, de végül mindkettő elmaradt. De mindenki megfelelően meg lett ijesztve.

Jók voltak a csapatjátékok, főleg a számháború, amelyben sikerült használni az új csodafegyvert: a távcsövet. Jók voltak a fürdőzések, a kiscsoportokat is élveztem. A legjobbak a felnőttekkel folytatott beszélgetések voltak. Rengeteg élménnyel tértem haza, jövőre is biztos jövök még, akkor is, ha csak sátrak lesznek. Köszönök mindent.
Balogh Sámuel (13 éves, Marosvásárhely)

Sámuel baloldalt

Az uzonkafürdői táborban sok élményben részesültem, pl. a Murgó megmászása, fürdés, csapatjátékok, a táborvezetők előadásai. A heti téma a bizalom, kincskeresés. Ebben a táborban mozdultam ki a legjobban a városi életből, valamint a számítógép és a tévé világából. Ezenkívül sok új barátot szereztem. Az utolsó éjszaka volt a legizgalmasabb, ugyanis kint aludtunk a szabad ég alatt, a tábortűz mellett. A táborban úgy érzem, hogy közelebb kerültem egy lépéssel Istenhez.
Ugron Győző (13 éves, Marosvásárhely)

Középen Gyöző

Azért, hogy jobban megismertessem a tábor menetét, leírom, hogyan zajlott le egy nap. A napi program körülbelül így nézett ki: ébresztés, reggeli torna, egy finom reggeli, majd az előadás. Az előadások alapja Zákeus története volt, melyet minden nap más szemszögből vizsgáltunk. A tábor ez évi témája a bizalom volt, így az előadásokon a bizalom különböző formáit vizsgáltuk Zákeus történetében (önbizalom, bizalom embertársainkkal szemben, bizalom Istennel szemben stb.). Az előadások után kiscsoportokban beszéltünk az aznapi témáról, illetve játszottunk. Ebéd következett, majd ebéd után a délutáni programok, amik már lazábbak voltak. Lehetőség nyílt üvegfestésre, gyöngyfűzésre, olvasgatásra, de lehetett sportolni is, vagy beszélgetni, ismerkedni stb. Délután volt még az önismereti, illetve a családi csoport, alternatív programként. Majd fahordás, hogy este lehessen tábortűz. Vacsora, utána a tábortűzi programok. De volt olyan délután is, amikor strandra mentünk, vagy éppen a táborral szemben levő hegyen kirándultunk.

A mini-tini tábor nekem sok minden miatt tetszik: éneklések, játékok, kirándulások stb., de a legjobban azért tetszik, mert lehetőség nyílik ismerkedni és beszélgetni, akár a szabadidőben, akár étkezésnél, akár a tábortűznél. Az idén másodszor voltam a táborban, de ismerek olyat, aki már hetedik alkalommal volt. Jövőre gyere el te is, szerintem tetszeni fog!
Nagy János (16 éves, Székelyudvarhely)

"KisJani" a meteorológus