2010. február

A marosvásárhelyi börtön vezetőségének kezdeményezésére néhány, a rabok helyzetét javítani óhajtó szervezet találkozott 2010. januárja folyamán. A Bonus Pastor Alapítvány három munkatársa is részt vett a találkozón: Bodó-Tóth Gyula, Adorján Éva és Bartha Éva. A találkozó témája egy olyan projekt elindítása volt, amelyben a résztvevő szervezetek valamilyen szerepet vállalnak. A börtön aligazgatója, Csibi Erika pszichológus és két másik pszichológus szakember, Kovács Réka és Becsky Borbála a Familia Családsegítő szervezettől, közösen megbeszélték a Bonus Pastor Alapívány munkatársaival, hogy milyen konkrét módon tudnak bekapcsolódni ebbe a projektbe. Megszületett a döntés, hogy együttműködési szerződés alapján önkéntesként be fognak járni a munkatársak a börtönbe „csoportozni”, azaz csoportterápiát folytatni.

Februárban elkezdődtek a börtön-látogatások, hetente egyszer. A tervezett csoportok témái: önismeret, kommunikációs készségek fejlesztése, konfliktuskezelés, agresszió kezelése, empátia és főleg prevenció. A csoportozásra kiválasztott elítéltek különböző súlyosságú bűntetteket követtek el, gyilkosságtól kezdve lopás, csalás, garázdálkodás. Mind 18-20 év közötti fiatalokról van szó, románok és magyarok egyaránt, de főleg olyanokat válogattak ki, akik magyarul beszélnek, mert kimondottan magyarul folyó csoport kevés van a börtönben. Ami kiderült számunkra, hogy a fogvatartottak nagy százaléka alkoholos befolyás alatt követte el a bűncselekményt. Célunk a csoportozásokkal az volt, hogy tanuljanak egy másfajta gondolkodást, magatartást, szerezzenek ismereteket a függőségről. Ezen kívül népszerűsítettük a Bonus Pastor Alapítványt, hogy ha valakinek ilyenszerű problémája van, tudja, hogy ha majd szabadul, van olyan hely és szervezet, ahol ezzel foglalkoznak.

A börtön-látogatás projekt egy újabb fejezete a rabok látogatása volt a magyarózdi Rehabilitációs Központba. Boros János fogadta őket, elmondása szerint hét fogvatartott, három őr, és három hölgy érkezett – két pszichológus, akik közül az egyik a börtön aligazgatónője, és egy szociális munkás. Mint utólag kiderült, ők is tisztek voltak. Házbemutatót tartottak a hosszú távú terápián lévő fiúk, megmutatták a Radák-kastélyt és a birtokot. Óvatossági okokból semmilyen közös programot nem terveztek a Központ lakóival, ebédnél is – az őrök kérésére – külön asztalnál ettek. Így vall Boros János a látogatásról: „Az volt a benyomásom, hogy végül is a rabokat nem igazán érdekelte, ami itt történik, inkább a kirándulás kedvéért jöttek. Kérdéseik nem voltak, szívesebben kávéztak és ping-pongoztak. Korosztály szerint körülbelül 18-20 évesek lehettek, románok - magyarok vegyesen. A három hölggyel leültünk beszélgetni, őket érdekelte a Portage-modell, amit alkalmazunk. Hajlandónak mutatkoztak eljönni még valamikor tavasszal három napra, hogy közelebbről is betekinthessenek a munkánkba. És beszéltek a saját nehézségeikről is. Ebéd után elmentek. A Terápiás Otthonban a fiúk részéről nem hallottam semmi megjegyzést, előtte egy kicsit aggályoskodtak, de lényegében nagyon józan volt a hozzáállásuk.” Suba Mónika, a pszichológusok egyike, a következőket mondta: „Az Ózdon tett látogatás rám nagy hatással volt, több mint tetszett, igazán hasznos és profi munka folyik ott.”

Adorján Éva, szociális munkás és terapeuta