2010 március

Isten lehetővé tette a hálaadás napját, mert közölni akarja titkait. Isten elrendelte a hálaadás napját, mert Ő szabadító Isten és azt akarja, hogy aki megszabadult az meg is emlékezzen erre.

Ez a történet azzal kezdődik, hogy Jézus elhívja pihenni a tanítványait. A történet pedig úgy alakul, hogy egy nagy sokaságot kell megetetniük, jól tartaniuk. Jézusnak nagy a vonzása, sokan mennek hozzá. Jézus magáról mondja: „…én, ha felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok…” Jn. 12,32. Jézus magához vonz ellenállhatatlanul. Nem lehet neki ellenállni. Ez az ígéret a szabadulásra, ez egy ígéret a gyógyulásra. Ellenállhatatlan kegyelem.

Az emberek meglátták Jézust és a tanítványait és elkezdtek menni utána ellenállhatatlanul. De Jézus is meglátta őket, sőt Jézus belelátott az emberek szívébe, azaz állapotukba, és meglátta sebeiket, hogy van aki a gyerekkorból hoz rossz szokásokat, van aki a házasságba roppant bele, van aki a szenvedélybetegség áldozata, és sorolhatnánk, hogy mennyi mindent meglátott. Jézus szemei előtt a tömeg széthull és személyek jelennek meg: a Te meg az Én életemet látja. A Te meg az Én sebeimet tárulnak elébe.

“Megszánta őket” – ez azt jelenti, hogy sajnálatra méltó helyzetben voltak. Olyan állapotban, ami mellett nem lehetett elmenni közömbösen, tétlenül. Van olyan sajnálat, ami után nincsen cselekedett, nincsen folytatás. „Az igaz meghal, senki nem törődik vele.” – mondja Ézsaiás. (57,1) Jézus meglátta, magszánta, tanította, gyógyította, táplálta. Jézus szánakozását cselekedett követte. Jézus ezeket ma is gyakorolja, egyrészt cselekszi velünk, másrészt gyakorolni akarja általunk.

"Megáldotta Jézus” – mit jelent ez? Mit áldott meg, öt kenyeret, meg két halat? Nem a sokat áldotta meg, hanem a keveset. Te meg én, mikor azzal a gyötrő gondolattal küzdünk, hogy az a kevés ami van, nem elég az élethez, akkor nem azt kéri Jézus, hogy hozzunk többet, hanem azt a keveset akarja megszaporítani, ami éppen van. De csak annyi van, hogy az a szégyenkezésre is kevés, arra is kevés, hogy beszélni lehessen róla. Mégis ha az ő kezébe teszem ezt, akkor elég lesz a teljességre, mert ő a teljesség. Ezért nyilván, hogy ha magamra maradok, akkor nem elégséges még a saját magam számára is, de ha ő megáldja, akkor még mások is részesülnek benne. Tehát hiába őrzöm a keveset még kevesebb lesz, ezért adjam neki a keveset, hogy soha ki ne fogyjon.

Ahhoz hogy ő áldani tudjon, megtörte az ő saját testét a kereszten, ezért nem lehet olyan megtört egy lélek, akit ő ne tudna megérteni és megvigasztalni. Tehát amikor ő megtörte a kenyeret akkor arra is utal, hogy az ő megtört teste az, ami táplál valójában minket. Az ő megtört teste pedig azt jelenti, hogy elszenvedte azt az ítéletet, amire te meg én rászolgáltunk.

Hálát adunk a semmiért, hiszen öt kenyér és két hal az semmi ötezer embernek, áldás nélkül semmi, de áldással több a megmaradt darab, mint amennyi volt induláskor. Jövőre nézve is csak azt látjuk, hogy kevés van, ezért vigyük Hozzá, hogy ő megáldjon minket és amink van, hogy azt a munkát amit ránk bízott, végezzük az Ő áldásával.
Ámen.

		Geréb Géza lelkipásztor, szociális tanácsadó