2010. április 23-25, Sepsiszentgyörgy

Áprilisban a Sepsiszentgyörgyön megtartott országos találkozó volt kiugró esemény a Terápiás Otthon életében, illetve a munkatársak számára is. A lakók számára öröm volt az, hogy kimozdulhattak, de öröm volt találkozni a volt társakkal, és az újabb felépült szenvedélybetegek megismerése is mindig reménységet hoz. Csaba, aki hosszas alkoholizálás és egy sikertelen öngyilkossági kísérlet utána került az Otthonba, úgy fogalmazott, hogy erőt ad neki látni, hogy nála sokkal idősebbek is újrakezdték az életüket. Hát akkor ő miért ne tenné, hiszen csak 40 éves, sokat kell még adnia a 2 éves fiának. Volt, aki „teljesen véletlenül” találkozott azzal, akivel lerendezetlen kapcsolata volt, és adódott alkalom a lerendezésre. Olyan is volt, aki kíváncsian figyelte önmagát, hogy reagál, mit érez akkor, amikor körülötte részeg emberek vannak... És nem volt kívánatos az állapotuk.

Számomra munkatársként, öröm volt látni, hogyan ötvöződik az áhítat, az Isten kijelentése és az, ami a rövid bevezető, témafelvezető előadásokban elhangzott. Érzéseink felismerése, rendezése a mi dolgunk, mégis Istenben pihennek meg dolgaink, Ő tölti be a tátongó űrt. Egy hozzátartozó azt mondta, hogy több mint egy éve jár csoportba, de eddig nem tudott megszólalni, a torkában levő gombóc nem engedte. Ez volt az első alkalom, hogy el merte mondani, ami az életükben van, és ez rendkívüli módón felszabadította.

Külön öröm volt, hogy egy volt lakó kezdeményezésére tartottuk Sepsiszentgyörgyön a találkozót, erősítve ez által a frissen alakult szenvedélybeteg és hozzátartozó csoportokat is.

A Szentgyörgy Napok alkalmával szervezett rendezvényeken a BPA is sátrat kapott, ahol a találkozón résztvevőkből verbuvált önkéntesek osztogattak szórólapokat, válaszoltak a járókelők által feltett kérdésekre.

Bartha Éva, pszichológus

Kapcsolódó cikk:
Beszámoló a Sepsiszentgyörgyön megszervezett Országos Találkozóról