2010. május, Magyarózd

Tartott május 28-tól 30-ig, 13-résztvevővel: Hargita, Kolozs, Brassó, Kovászna, Bihar megyékből. Mindenki szívesen jött erre a találkozóra, mert többek elmondása szerint is, a magyarózdi Otthonban mindig otthonra találnak, és „haza jönnek”. Jönnek szívesen azért is, hogy találkozzanak a jelenlegi lakókkal, sorstársakkal, hogy megosszák a szabad élet mindennapi örömét, nehézségeit, ezzel is segítve nekik a felépülésben. Mert mi lenne hitelesebb motiváció vagy bátorítás, vagy figyelmeztetés, ha nem az, amit egy olyan sorstárs mond el, amin ő is átment.

Figyelnek is egymásra, kérdezgetnek, beszélgetnek, hiszen itt nagyon komoly dologról van szó – az életről — ami valahol bizonytalanná vagy kilátástalanná vált a függőség miatt. És most ezt kell ujjá építeni, ami nagy munkát, őszinteséget és bátorságot igényel minden lakótól és résztvevőtől. A csoport az összetartás, az elfogadás, és a szeretet nagy erőforrása ilyen helyzetben, és ezt tudják, érzik is a résztvevők. Volt olyan öregfiú is, aki Budapestről érkezett, volt akinek éppen akkor volt a születésnapja és az Otthonban ünnepelte meg. Jöttek mert fontos számukra ez a találkozás. A búcsúzkodásokban is erő volt, energia, és hit: Nem adjuk fel, hiszen az élet így szép, (függőségtől) szabadon.

Ferenc, munkatárs