2010 decemberében az ünnepekre való készülés számított jelentős eseménynek. Egyrészt a Terápiás Otthon lakói nem mehetnek haza, mert ebben az időszakban nagyobb a lehetősége a visszaesésnek, mivel a legtöbb családban alkohollal ünnepelnek, a kapcsolatok rendezetlensége miatt adódnak problémák, vagy az egyedüllét, magány miatt több a rizikó faktor.

Éppen ezért általában letargikusan, várakozás nélkül, vagy negatív töltetű feszültséggel tekintenek az ünnepek elé a lakók. Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, elkezdtünk karácsonyi énekeket tanulni, napi szinten foglalkozni az advent gondolatával, az ünnepkörrel. A karácsonyt Boros János és felesége az otthonban töltötte. Érdeklődéssel vártam, a beszámolóját az ünnep lejárta után, és örömmel hallgattam, hogy a faluban késő estig kántáltak a Terápiás Otthon lakói, felkeresve és felköszöntve néhány ismerőst, kedves barátot. A cipősdoboznyi ajándékok is (amelyet a Blythswood Care skóciai szervezet biztosított a számukra) örömöt, mosolyt hoztak, hiszen, olyan is volt, aki már évek óta nem kapott ajándékot Karácsonyra.

A szilveszteri együttlétre szokás szerint eljött néhány volt lakó, családdal, baráttal, vagy egymagában. Számomra, mint munkatársnak, ebben az a fontos és szép, hogy csoporttá alakult a csapat, értékké vált, hogy másképp mint eddig, tiszta fejjel örvendezve és humorizálva is lehet örömteli, értékes időt tölteni együtt, ahol az egymás társasága a fontos, és érdemes ezért utazni, áldozatot hozni.

Bartha Éva, pszichológus, Terápiás Otthon