A tábor célja: Élet-példákon keresztül, szeretettel fejleszteni a társas kapcsolat készségét. Felszabadult légkört teremteni, sok énekkel és játékkal. Személyes élményeken keresztül közel hozni a gyermekekhez az evangéliumot.

A tábor résztvevői: 45 gyermek, 7-12 évesek, ebből 20 alkohol-problémás családból származó gyerek, ezenkívül 3 felárva gyerek, 6 támogatott gyerek.

Munkatársak: 20 fő, ebből 19 önkéntes, 1 gyógypedagógus

A tábor témája: A program címe: „Lovagi tábor”. A munkatársak által bemutatott kis jelenetekben Gedeon története került bemutatásra.

Ezekhez az üzenetekhez kapcsolódtak a tematikus - prevenciós játékok, melyek kiscsoportokban zajlottak le, ezenkívül az esti program keretén belül bábjátékos formában előadott történetek, melyek Mio, édes fiam című könyv alapján készültek. A könyv Jézus Krisztus megváltó, kiszabadító tettének analógiájára írt lovagi- történet.

Napi program:

7.30-7.45: Munkatársi imaközösség
7.45-8.00: Ébresztő
8.00-8.30: Torna, mosdás
8.30-9.00: Reggeli
9.00-9.30: Fogmosás
9.30-10.0: Gyülekező, ének, közös játék
10.00-12.00: Kicsi jelenet, tanítás, tízórai, kézimunka
12.00-13.00: Szabadidő
13.00-14.00: Ebéd
14.00-16.00: Szabadidő/Opcionális vetélkedők
16.00-17.30: Uzsonna, kiscsoport/ Fejlesztő játékok
17.30-18.30: Játékok, Sport
18.30-19.00: Szabadidő
19.00-19.40: Vacsora, fogmosás
20.00-22.30: Esti program, tábortűz, lefekvés
22.30-24.00: Munkatársak felkészülése másnapra

Délelőtti tanítás: A délelőtti program első felét nagycsoportos együttlét képezte, közös éneklés és játék után a munkatársak mutatták be a Gedeon- jeleneteket. A történetek bemutatása során igyekeztek a munkatársak konkrétan megfogalmazni az üzenetet, így a tanítás a bemutatott jelenetek keretén belül zajlott, amit egy rövid összefoglalás és az aranymondás tanítása követett.

Kreatív tevékenységek, kézimunka: Az első nap kivételével, amikor lányok és fiúk egyaránt címert készítettek, a kézműves tevékenységek külön fiú- és lánycsoportban zajlottak. A lányok készítettek koronát, maszkot és szütyőt, a fiúk pedig pajzsot, sisakot és kardot. Ezenkívül a szabadidőben volt lehetőség autófestegetésre, rajzolásra, gyöngyfűzésre vagy más jellegű alkotásokra is.

Kiscsoport: A délután során kiscsoportban a nap témájához kapcsolódóan tematikus-fejlesztő játékokat játszottunk. Öt – életkor szerint alakított – kiscsoportban folyt a foglalkozás, egyenként 7-10 gyerekkel, 2-3 munkatárssal.

Sport: Mivel az időjárás egész héten át kedvezően alakult, sikerült a megtervezett programot követni: első nap „chicken- run”-oztak a gyerekek, második nap kirándultunk az erdőben, harmadik nap a tábor témájának megfelelően lovagi tornában vettek részt a gyerekek, negyedik nap pedig kincskeresésre került sor.

Esti program: Vacsora után következett az esti program, melynek keretén belül a kiscsoportok szereplésére is sor került. Az első (amikor a lovag/lovagisasság témáját jártuk körül a gyerekekkel közösen) és a második este (amikor közös mesemondásra került sor a tábortűz mellett) esténként bábjáték segítségével a munkatársak előadták Astrid Lindgren „Mio, édes fiam” aktualizált történetét. Utolsó este sor került a „bálra”, melynek keretén belül a hercegnő/lovag jelöltek a hét során készített kellékekbe öltözve hercegnőkké és lovagokká váltak egy ceremónia keretén belül, a munkatársak koprodukciójával. A munkatársak beöltöztek reneszánsz, lovagi ruhákba, és a királyt és királynőt, akik a lovaggá/hercegnővé ütés ceremóniáját vezették, egy reneszánsz tánccal vezették be. Szintén a bál keretén belül történt meg az immár hercegnők és lovagok kínálgatása süteményekkel. A bált a bábjáték követte, majd a lefekvés előtti mindennapi meseolvasás.
Bedő Boróka, táborvezető

Élményfoszlányok a gyerektáborról

Mivel voltam már az előző táborban is, és néhány gyerek közülük már a tavaly részt vett, nagyon jó volt látni, hogy hogyan fejlődtek. A tavalyi táborban volt egy gyerek, akit majdnem lehetetlen volt megközelíteni, magába zárkózott, és nem lépett kapcsolatba a társaival sem. Az idei táborban azonban teljesen más volt, mintha kicserélték volna, ragyogott az örömtől, nyitott volt, érdeklődő, és ami a meglepő volt, hogy azt láttam, hogy olyan vezéregyéniség, akit követnek a társai. Számomra ez nagyon jó élmény volt. Jó volt hallani utolsó nap, hogy „nem lehetne meghosszabítani a tábort?” vagy „nem lehetne jövőben kéthetes a tábor?”
Bedő Bogi, önkéntes munkatárs

Egy nagyon kellemes élményben a tábor után két nappal volt részem. A táborban részt vett egy gyerek, akinek az édesanyja már előtte felhívta a figyelmemet arra, hogy próbáljunk meg sok figyelmet szentelni a gyereknek, mivel nehezen alkalmazkodik, és ő maga fél attól, hogy a gyereknek nem fog jól telni a tábor. A tábor után két nappal egy ismeretlen szám hívott, és amikor felvettem, meglepetésemre ez a gyerek szólt a telefonba, és közölte, hogy a nagymamájától hív, és azért hív, mert nagyon hiányzunk neki, az egész tábor. Szintén jó volt hallani a szülőktől is, hogy a gyerekek élményekkel telve, újságolják, hogy milyen volt a tábor, miket csináltak ott, és kívánkoznak vissza.
Bedő Boró, önkéntes munkatárs



Kedvenc tevékenységeim a gyerekekkel a barkácsolás, az esti mesemondás és a munkatársak délelőtti előadásai, szerepjátékai a gyerekeknek. Idén királykisasszony-koronát készítettünk a lányokkal, és pajzsot, sisakot a fiúkkal. Nagyon élveztem, hogy utána a lányok, mint igazi hercegnőcskék, a wc-papírtekecsből készült csillámporos és selyemfátylas koronákkal járkáltak napokig.

Az esti mesemondás kihívást jelentett számomra, de nagyon tetszett, hogy a gyerekeket be tudtuk vonni, és végül mindig egy mókás játék kerekedett az est utolsó programpontjából. igaz, a szobákban folyatódott a mesemondás: a "minden-napra-egy-mese"-szerű meséskönyvből sorra vettük mindenkinek a születésnapját, és mindenkire jutott egy mese. Amikor pedig már mindenki sorra került, következtek a barátnők, a munkatársak a táborból, amíg bele nem aludtunk a sok mesélésbe. Igazság szerint mesék nélkül nem is ment volna az elalvás.

A délelőtti szerepjátékokból tanultam meg igazán, hogy talán nem is az számít, mennyit készülünk a táborra, és milyen szuper eszközöket, felszerelést viszünk magunkkal, hanem az, hogy hogyan vagyunk jelen a gyerekek számára: érzik-e azt, hogy velük vagyunk, számontartjuk-e őket (néha megszégyenítő, hogy a gyerekek évek után is emlékeznek rám, én meg elfelejtem a nevüket), fontosak-e nekünk, szeretjük-e őket. S ha ezeket őszintén ki tudjuk fejezni, ami szerintem mindig sikerül bizonyos mértékig a táborban, akkor mi magunk, munkatársak is feltöltődünk, gazdagodunk! Talán ezért a feltöltődésért is járok vissza már évek óta a gyerektáborokba önkéntes munkatársnak.
Adorján Zsuzsi, önkéntes munkatárs