2010. július 4-10

Tavaly még csak egyvalaki jött Hong Kongból. Viccesen arról beszélgettünk Horváth Leventével (az Alapítvány elnökével), hogy jövőre egy egész hong kongi csapattal jövünk. Idén én voltam egyedül Magyarországról, a többiek... Valóban kifürkészhetetlenek a Jóisten útjai. Néhány barátunknak számoltunk be a 2009-es élményeinkről és kedvet kaptak és eljöttek. Ötfős volt a csapatunk: Fion, Joanna, Phoebe, Vivian (a feleségem), és én.

Ismét nagyon jó volt Ózdon. Én már sokadszor jártam itt, mégis minden év új, egy kicsit más. Bátorító volt látni az elkészült műhelyt, aminek az alapjait tavaly a mi csapatunk ásta és betonozta. Főleg a lányoknak volt bátorító, mert pár méterrel lejjebb várt ránk az idei feladat, a félkész tyúk-nyúl-disznó kombinált ólrendszer befejezése. Eleinte lehetetlen ötletnek tűnt, de Brendon Wheeler szakszerű tanácsai segítségével szép lassan belejöttünk a munkába. Legélvezetesebbnek talán a fűrészelést és szögelést tartottuk.

Az idő egész héten borongós volt, majdnem mindennap esett. De két nap után már ez sem zavart minket, mert fölkerültek a cserepek is a tetőre. Valamelyik nap aztán megérkeztek az ól első lakói, két kis malac, akik kitartó röfögésükkel végig bíztattak bennünket a munka folytatására. Ráccsal elválasztottuk a tyúkok részét a nyulakétól, kialakítottuk a tojó-boxokat, majd a nyulak rekeszei következtek. Joanna elmondta, hogy otthon a lakásukban az apukája csinálta a bútorokat, és korábban az anyukájával mindig csak kritizálták, hogy itt nem jó, ott egy kicsit ferde stb. Most értette meg, hogy mennyire nem egyszerű akár csak egyenesen elfűrészelni egy darab deszkát is. „Most már sokkal jobban értékelem a munkáját.” – mondta. Ki gondolná, hogy egy hong kongi család belső diszharmóniája az otthontól több ezer kilométer távolságban, egy eldugott kis magyar faluban oldódhat fel? Például a Jóatya, és gondolta is, áldott legyen az ő neve.

Ismét a Rehabban laktunk és élveztük az Otthon kényelmét és a bentlakók szeretetét. Különösen kedves gesztus volt, hogy a terápia és a Ház bemutatása angolul történt, így mindenki mindent jól értett, ráadásul így Lorraine (Brendon Wheeler felesége), és az anyukája is – aki éppen látogatóban volt Ózdon – részt tudott rajta venni.

Étkezéseink a háznál a faluban történtek. Itt köszönjük meg Ilus néninek a finom ételeket, amik mind újak és különlegesek voltak a hong kongi gyomornak, de mindenkinek kivétel nélkül nagyon ízlettek.

Pénteken szép napsütéses időt kaptunk, így el tudtunk menni egy kis sétára a közeli dombokon a Wheeler családdal. Örülünk az együtt töltött időnek mind a munkában, mind a szabadidőben és kívánjuk Isten áldását az életükre, ahogy visszaindulnak Új-Zélandra az év végén. Egyúttal imadkozunk is, hogy az Úr rendeljen ki alkalmas egyént/családot a helyükre Magyarózdon.

Sok élménnyel gazdagodva köszöntünk el szombat reggel. S bár idén nem viccelődtünk a Leventével, azért tervezünk visszajönni egy hong kongi csapattal jövőre is.
Gyurik Viktor, Hong Kong