2011. október

Idén harmadik éve, hogy a németországi Halle Westfalen kisvárosból népes csapat látogatta meg Magyarózdon a Radák birtokot, azzal a céllal, hogy megismerkedjenek a magyarózdi Radák-Pekry kastéllyal és a környékkel, ugyanakkor hogy tegyenek is valamit a kastély felújításának érdekében. A Bonus Pastor Alapítvány és a hallei evangélikus gyülekezet lelkipásztora, Bernd Eimterbäumer, szervezésével született meg ez a program. 2009-ben jött először a munkacsapat, akkor még „csak” 45 önkéntessel, 2010-ben 63 résztvevő jött el, idén 42-en jelentkeztek.

Előzmény
A program időpontjának leszögezése és megszervezése a németországi őszi szünidő periódusára esett, amikor az ottani diákok két hétig szabadok és el tudnak jönni Romániába, Magyarózdra. A csapat önkéntesekből: szakemberekből és fiatalokból áll. Általában egy nagybusszal és egy kisbusszal érkeznek, hozzák maguknak a szükséges felszerelést, munkaeszközöket, bérelnek zuhanyozó konténereket, és előre megtervezik és megszervezik a munkálatok előkészítését a Bonus Pastor Alapítvány vezetőségével. A program célja a leromlott állapotban lévő kastély apró lépésekben haladó felújítása és annak az élménynek a megtapasztalása, hogy egy igazi kastélyban élhetnek, lakhatnak két hétig. Igaz, hogy rusztikus és egyelőre kezdetleges a körülmény, de mégiscsak egy KASTÉLY!

2011
Idén október 23 és november 3 között zajlottak a Kastély Munkanapok a Radák birtokon. 42 résztvevővel, 17 felnőtt és 25 fiatal, a 9 és 76 közötti korosztály volt jelen. Szakembereket is hoztak magukkal: két kőművest, két villanyszerelőt, egy kertészt, három asztalost és egy hivatásos kéményseprőt. 13 lány/nő volt a csapatban és 29 fiú/férfi.

Aktivitások
Ebben az évben a következő munkákat sikerült megvalósítani: megépítettek egy falépcsősort, hogy a kastély második emeletéről biztonságosan fel lehessen jutni a padlásra, majd szigetelő műanyag fóliát húztak a padlás padlózatára. Néhány helyen ablakot cseréltek, beszerelték a vízvezetéket és a szennyvízelvezetés a kastély bizonyos helységeibe, az egyik fürdőszobája teljesen, a másik pedig félig elkészült, az alagsori mennyezetet sikerült megerősíteni, valamint egy nagy földszinti termet majdnem teljesen lepadlóztak. Megtisztították a kastély körül a területet, a hepehupás földet megegyengették.

Kikapcsolódás
A munka mellett sok érdekes programban is részesülnek az önkéntesek. Értékes momentumnak számít a kastély munkanapok alkalmával az önkéntesek találkozás a Terápiás Otthon lakóival. „A Központ, ahol alkohol- és kábítószerfüggő férfiak terápiája zajlik, kiemelkedő eredményeket ért el, és sok ember számára teszi lehetővé, hogy megtalálja az utat a függőségből vissza az életbe.” – írta az egyik önkéntes a beszámolójában. Előre megbeszélt estén a hosszú terápiás programon résztvevő, gyógyuló függők – „a lakók”, ahogy nevezni szokás őket – meglátogatták a munkacsapatot a kastélyban és meséltek nekik az életükről, a körülményekről, ahogyan Ózdra, a Terápiás Otthonba kerültek. Családias hangulat alakult ki az est folyamán, amikor a német fiatalok közül is ketten beszéltek magukról. Az együtt töltött estét közös áhítattal zárták.

A vasárnap teljesen szabadidős nap. Reggel istentisztelet a helyi kis református templomban, majd a csoport egy része Marosvásárhelyre ment uszodába, a többi része barangolt az Ózd környéki dombokon. A csoport egy harmadik része futballmérkőzésen vett részt az Otthon lakóival, ami szinte hagyományosnak számított, mivel előző években is volt már hasonló „bajnokság”.

Idén, a munkanapok alatt három holland önkéntes járt Magyarózdon. Ők a Terápiás Otthon lakóival kapcsolatos projektjüket bonyolították, de közös programot is szerveztek a német csoporttal. Vacsorameghívás keretében lehetőségük volt megismerkedni és megosztani egymással az ózdi önkéntes munkájukhoz kapcsolódó tapasztalatokat, élményeket. Nagyon jó volt a hangulat.

Mire jó ez?
Érdeklődésünkre, hogy miért jó egy külföldi fiatalnak részt venni egy ilyen programon, azt válaszolták, hogy a közös munka egy közérdekű cél érdekében megtanítja őket arra a nagyszerű érzésre, hogy mit jelent hasznosnak érezni magukat és segíteni ott, ahol saját erőből erre kevés a lehetőség. Ugyanakkor a fiatalok megtapasztalhatták, hogy milyen az élet egy szegényebb országban és más perspektívába helyezhették utána a saját életkörülményeiket. És végül megismerkedhettek különféle mesterségekkel – a szakemberek vezetése alatt – és kipróbálhatták magukat, hogy mire van tehetségük.

"Ez a munkacsapat a legnagyobb jel és remény a számunkra, hogy Isten áldását adta a mi projektünkre!" – búcsúztatta idén Dr. Horváth Levente, az alapítván elnöke az önkénteseket.

2010. október 09-22 között zajlott a második építőtáborunk Magyarózdon, Romániában. Hatvanhárom résztvevő jelentkezett, mind egy kellemes időtöltésre számítva, egy kis romániai falucskában. A 26 órás utazás után Magyarózdon fényes napsütés fogadott, ezt kihasználva egyesek máris kirándulni indultak. Mások elkezdték a munkát és elkezdtek szorgalmasan lapátolni. Amikor a teherszállító autó is megérkezett, kényelmesen és otthonosan berendezkedtünk a kastélyban. Elfoglaltuk helyeinket az első emeleti hálótermekben, berendeztük a konyhát és a közösségi termet. Mivel a kastélyban nincsenek még fürdőszobák, Gerhard Wellmann jóvoltából (Halle-ből) újra ingyen használhattuk az általa beszerelt zuhanyozókonténereket. Este elfogyasztottuk az első közös vacsoránkat. Ezután ágyba bújtunk, fáradtan a hosszú utazás után. Szerencsére hoztunk egy pár fűtőtestet, ezek egy kis meleget is árasztottak, mivel a kastélyba még nincs bevezetve a fűtés.

Másnap reggel „munkába álltunk”. Több területen is adódott munkalehetőség. Megbontottuk a Drogterápiás Otthon negyedik oldalát és újraszigeteltük, befejeztünk egy szinte-kész állapotban levő raktárhelyiséget. A régi csűrhelyiséget tornacsarnokká alakítottuk. A kastély egyik termében kicseréltük a padlót és elkezdtünk berendezni egy fürdőszobát. Az asztalosok különféle ablakokat és ajtókat készítettek. A villanyszerelők több vezetéket is beszereltek és gondoskodtak a világosságról, a kőművesek is több helyen tevékenykedtek. Így takarítottunk ki egy ágakkal, kövekkel és hamuval tele kéményt. Részben fejjel lefele, kötelek segítségével engedtük le a kéménybe az egyik csoporttagunkat, ő pedig megbontotta, megtisztogatta és végül visszafalazta a kéményt. Így tudtunk csatlakoztatni a kéményhez egy kandallót, amellyel kifűtöttük a közösségi termet. A kastély mellé készítettünk egy kis teraszt is. Egy új projekt volt számunkra az egyik falubeli ház felújítása, ebbe a terápiás otthon egyik munkatársa fog beköltözni. Itt felújítottuk a villanyvezetéket, a fürdőszobát, és helyenként újravakoltuk a megrongálódott házfalakat.

A vasárnap szabad volt. Reggel közös istentiszteleten vettünk részt a falu kis templomában. Délután pedig több szabadidős programra nyílt lehetőség. Egy kis csapat az uszodában (Marosszentgyörgyön) töltötte a délutánt, mások egy lovas szekéren járták be a falut és környékét. Mások nagy élvezettel vettek részt egy román-német focimérkőzésen, amely során a terápiás otthon lakóival mérték össze erejüket. Késő délután lehetőség nyílt egy látogatásra a Terápiás Otthonban, itt közelebbről is megismerhettük a terápiás programot. Mivel a pénz mindig híjával van, idővel a kastélyt szeretnék konferenciaközpontként használni, a bérbeadásból befolyt pénzeket pedig a terápiás költségek támogatására felhasználni.

Este újabb érdekfeszítő programpontra került sor: a Terápiás Otthon lakói látogattak meg bennünket a kastélyban. Családias hangulatban elmeséltük egymásnak életünk történetét.

Csütörtökön, október 21-én, elérkezett a búcsúzkodás pillanata. Összecsomagoltunk, és délelőtt elindultunk hazafele. A buszból még utoljára búcsút mondtunk a kastélynak, próbáltuk szemmel követni, míg eltűnt a dombok mögött.

Az építőtábor idén is olyan élménynek számít, melyet nem fogunk egyhamar feledni.

Daniela Minuth

2009. október

Már jó pár éve annak, hogy egy németországi kisváros - Halle Westfalen - evangélikus gyülekezete elkezdett eljárni Romániába, úgynevezett építőtáborokba, az őszi szünidőben. A 45 fős csapatunk szakemberekből, önkéntes segítőkből – ezek közül sokan kamaszok – verbuválódott, a vezetője Bernd Eimterbäumer, a gyülekezet lelkipásztora. Az idén első alkalommal jöttünk Ózdra, hogy a Bonus Pastor Terápiás Központja körül segédkezzünk.

A kapcsolat egy évvel ezelőtt jött létre. Az IKE algyógyi ifjúsági központját újítottuk fel, és a munkálatok nagy részét befejeztük, ezért új feladatok után kutattunk. Abban az időben hallottunk az Otthonról, és az egyik szakemberünk azonnal meg is látogatta Ózdot. Aztán évközben a lelkipásztorunk és pár szakemberünk újból a helyszínre utaztak, hogy eltervezzék a táborunkat, és hogy megismerkedjenek az itteniekkel. Aztán 2009 októberében eljött az idő, és egy nagybusszal meg egy kisbusszal leutaztunk Ózdra.

Ahhoz, hogy a Terápiás Központ pénzhez jusson, megszületett egy terv a kastély átalakítására, és egy konferenciaközpont kiépítésére. Uniós pályázaton keresztül lehetne ezt a munkát finanszírozni, de ez még nagyon távlati terv. Addig is vannak sürgős felújítási munkálatok, amelyek megakadályozzák azt, hogy a kastély állapota tovább romoljon. Ezen dolgozott a mi csapatunk. A kastély körüli csatornákat kanalizálás csövekbe vezettük, hogy a víz tudjon továbbfolyni, egy rakás villanyhuzalt fűztünk be, hogy a sötétségbe világosságot hozzunk, új ablakokat szereltünk be, kicseréltük a kastély bejárati ajtaját és új feljáró lépcsőt készítettünk. A terápiás központ körül árkot ástunk a vizes alapfalak köré, újra szigeteltük őket, és talajcsövezést alkalmaztunk. Ezen kívül építettünk egy „vízpompa-házat”, és egy pár más munkálatot is elvégeztünk.

A munka mellett sok érdekes találkozásunk volt a helyiekkel. Ezek között természetesen az otthon lakóival, akik a harmadik estén meglátogattak bennünket (a kastélyban), és meséltek az életükről. Vasárnap baráti focimérkőzésen találkoztunk újból a lakókkal, közös ebéddel összekötve. Egyik este diavetítés keretén belül idéztük fel az eddigi munkatáborok szép emlékeit. Megismertük Brendont, aki tíz év sikeres bankszakemberi karrier után hátat fordított addigi életének. Ózdra költözött feleségével és öt gyerekével együtt, hogy az Otthont önkéntes munkájával támogassa.

Egyik este meglátogatott az Otthon lelkipásztora, Horváth Levente (az Alapítvány elnöke). Ő mesélte, hogy az otthon egyik lakója megjegyezte egyszer: ide Ózdra csak egy irányba vezet, Ózdon túl nem folytatódik az út. Ez számára egy kép arra, hogy itt az életünk 180°-os fordulatot tesz, radikálisan megváltozik, csak így lehet újból hazatérni.

Szép ez a hasonlat – ugyanígy bennünk is változtak dolgok a tábor ideje alatt. Újból fantasztikus élmény volt Romániában vendégeskedni, és már most örülünk a jövő évi viszontlátásnak. Mert szívből szeretnénk ide visszatérni.