Budapesti munkacsapat beszámolója
Csapatvezető: Somogyi Balázs
2011. augusztus 8-13, Magyarózd

Én most legújabban egy erdélyi útért vagyok hálás Istennek. Magyarózdon, a Bonus Pastor Alapítvány által létrehozott Drogterápiás Otthonnál segédkeztünk egy kastély "felújításában". Már amennyiben ez hozzá nem túl sokat értőknek lehetséges :). Esténként meg átmentünk a fiúkhoz az otthonba áhítatra, utána együtt zenéltünk, beszélgettünk. Nagyon megszerettem az ottani embereket. Annyira mások, annyira őszinték voltak. Nem volt semmi mellébeszélés, mint ahogy azt bárhol máshol, sajnos még a barátaim között is megszokhattam. Ezek az emberek befogadtak minket és megnyíltak nekünk, holott tudták, hogy 1 hét múlva elmegyünk és amúgy sem annyira "könnyen vállalható" történeteik voltak. Nagyon sokat jelentenek nekem. Azt éreztem, hogy minden pillanatot velük akarok tölteni, ha ennyire sokat jelent nekik, hogy ott vagyunk, és azért is, mert annyira jó volt velük együtt.

A másik az ottani hangulat volt, az a nyugodtság, nem kellett sehova sietni, nem volt szükség internetre vagy telefonra, mert elegek voltunk egymásnak. Kicsit olyan volt, mint ha egy hétig nem létezett volna számomra ez a rohanó, önző, mindig csak hajszoló világ, és ezt nagyon élveztem. Azóta is visszavágyom. Ott rájöttem, hogy lehet békében, őszintén, és nyitottan is élni a körülményeimtől függetlenül. Élni, és nem túlélni.

Zárásképp pedig, ahogy az Otthonban a beszámoló, vagy vallomás végét jelezni szokták: Kösz!
Győr Lili

2009. július

Erre a kérdésre csak az tud őszintén válaszolni, aki már legalább egyszer járt ezen a gyönyörű helyen. A csend, a nyugalom vagy az érintetlen táj természetes szépsége mind-mind olyan vonzó tényezők, melyek a nagyvárosi fiataloknak ritkán adatnak meg. Először 2003-ban indultunk néhányan a Bonus Pastor munkáját segíteni, nagyrészt Budapestről. Bontottunk és építettünk, falakat és kapcsolatokat is. Pár év multán ismét visszavágytunk, s egy másik csapattal újból ellátogattunk a Kastélyhoz. Tovább építettük és alakítottuk mindazt, amivel az akkori csapatvezetőnk megbízott. Sokféle munkában vehettünk részt a harmadik látogatáskor is, ami 2009 nyarán volt. Egy újabb csapat, de ugyanaz az összetartozás érzés, amit mindig is tapasztal az ember, amikor testvérekkel együtt munkálkodik.

Idén, először fűkaszálással kezdtünk, hogy a kastély melletti vizesblokk-konténerekhez be tudjuk állítani a szennyvíztárolót. A következő napon egy kis épületet kezdtünk el bontani Brendon és Lorraine Wheeler 4 gyermekes család, magyarózdi kertjében. A csapat egyik fele szétszedte a régi házikót, a másik fele, a terápiás otthon melletti vízszintes területen nekilátott az új szerszámtároló építésének. Kánikulai melegben szedtük le a tetőt, és minden délelőtt nyakig téglaporosan távoztunk a finom ebédre, melyet jóízűen elfogyasztottunk. Kis szusszanás után folytattuk is a munkát, néha cserélgetve egymást a különböző helyszíneken, hogy senki se unjon rá a munkára. Az alapozás némi konzultációt is igényelt, mert a talaj agyagos keménysége miatt nem nagyon engedte, hogy a csákányok és ásók mélyre haladjanak benne. De az alapnak mégis meg kellett adni a maga mérete szerinti mélységét. Kemény munka volt. Négy férfiú és két leányzó küzdött két napig az alapásással. Amikor meglett, jöhetett a várva várt betonozás és vasszerelés.

		Mindent összevetve haladtunk az építési munkálatokban. S mindemellett megismerkedtünk a Terápiás Otthon lakóival, dolgozóival, akik két ízben is meghívtak minket, egyszer egy fantasztikus gulyás ebédre, másik nap pedig „miccs”-sültkolbász vacsorára. Még most is érzem az illatát.

2005-ben, amikor elindult az első 9 hónapos terápia, akkor még nem is találkozhattunk nem is beszélgethettünk a kliensekkel. Idén a mi kis csapatunk egy épületben lakhatott velük, így sokkal közelebbről láthattuk mi mindent is végeznek egy nap alatt. Személyes kapcsolatok kiépítése önkéntesekkel a házirend szerint nem megengedett, ami teljesen érthető, hiszen akik arra szánják magukat, hogy meg akarnak szabadulni káros szenvedélyüktől, igazodniuk kell egyfajta életmenethez, ami a terápia része. Azonban volt lehetőségünk beszélgetni a szabadidejük során és megfigyeltük, hogy nagyon katonás rend uralkodik a Magtár falain belül. Beszélgetve egyikükkel másikukkal, bevallották, hogy minden percük be van osztva, ami jó, és hasznos is. Mindenkinek megvan a maga feladata attól függően, hogy ki mikor érkezett az otthonba. Vannak már „öregek” és vannak „újoncok” is. Van, aki az ajtónyitásért felelős kora reggel, vannak, akik a konyán szorgoskodnak azért, hogy a Terápiás Otthon résztvevőinek legyen mit enniük. Van, aki a kerti munkákat végzi, más pedig a szerszámokat javítja. Mivel a terápia Isten igéjén alapul, fontos eleme a gyógyulásnak a fizikai helyreálláson túl a szellemi, lelki felépülés is. Ezt különféleképp fogadják az odaérkezők, a szabad döntés a klienseken áll, vagy elfogadják, vagy nem.

Számomra mindig nagy élmény élettörténeteket hallgatni. Egyik kliens elmesélte hogyan került Magyarózdra. Amikor megérkezett, alig tudott kimondani egyetlen mondatot is, annyira kikészítette az alkohol. Volt, hogy feladta volna a küzdelmet, a terápiát, de valami miatt mégis folytatta. Ma folyamatosan beszél, felelősségteljes feladatai vannak és tervei a jövőre nézve. Szeretné helyrehozni kapcsolatait leányaival, családjával. S ami a legfontosabb számára, hogy visszatalált Istenhez, aki mellette volt eddig is, de ő nem vette észre. Ahogy beszélt könnyek csillogtak a szemében, őszinte szavai nyomán. Ilyenkor mondom azt, hogy mindenkinek van egy újabb esélye az életre - MEGÉRI életeket menteni!

Kívülről szemlélve nagyon mélyreható terápián vesznek részt a kliensek. Megtanulják azt, amit minden embernek szükséges lenne: őszintének lenni önmagához, Istenhez és embertársaihoz. Megtanulhatják a kommunikációt, az egymás elhordozását, és azt is, hogy kifejezzék egymás felé az érzéseiket. Nagyszerű az is, hogy van kihez fordulniuk, mindegyiküknek van mentora, akitől továbbvezetési tanácsot kérhetnek és megbeszélhetik a kérdéseiket. Lelki alkalmakon is együtt lehettünk a szenvedélybetegségből gyógyulókkal. Nagyon fontosnak láttuk, hogy Isten, élő igéje mellett elcsendesedhetnek, mely éles kard és átformáló erejű.

Hálás a szívem, hogy az Úr munkálkodik ott, Erdélyben, Magyarózdon, és munkatársainak fogadott minket is. Kit-kit abban, amivel szolgálni tud akár helyi munkatárs, akár önkéntes legyen az. Áldott legyen az Ő neve mindenért!
Elek Éva, Budapest