Ezelőtt 20 évvel jártam utoljára Sepsiszentgyörgyön. Bár most más okok miatt kerestük fel a várost, feltöltődtem. A rendezvény helyszíne, a fogadtatás, barátságos volt. A legtöbb jelenlevőt, mintegy 120 személyt, már ismertem. Változni akaró, hosszú ideje józan életet élő, öntudatos emberekkel találkoztam. Néhányuknak családtagja is ott volt, jelzésként, hogy lehet másképp, együtt élni. Az is erősített engem józanságomban, hogy hiteles személyeket látok. A csoportbeszélgetéseken elhangzottak, életvitelük ezt igazolták. Itt, mint minden hasonló találkozón MEGÉRTENEK mert együttéreznek velem – ezt éreztem. Kettős életvitelemre semmi szükség nincsen már. Volt egy látszólag egészséges, a környezetemnek látványos, és egy másik, titkos, sötét, zavarodott létformám. Ivás a kimerülésig, ájulásig. Sokáig jól voltam abban a sötétségben. 15 évig.

A találkozón ösztönzést kaptam arra, hogy van remény, szabadulás, lehet szermentes életet élni, és a mindennapos nehézségek ellenére ez jobb, mint az a másik. Az egymásra utaltság felismerése fontos számomra. A lelki támasz, a visszajelzések vagy a tükör (kép) tartás. Ezért, ha csak lehet, ózdi tartózkodásom után szeretnék része lenni hasonló találkozásoknak.

Sepsiszentgyörgyön Rehabosként a konyhára voltam beosztva. Örömömre szolgált a szolgálat.

Hogyan mutathatom ki Isten iránti szeretetemet? Erre vasárnap délelőtt, az Irisz-ház templomában kaptam meg a választ egy bizonyságtevő házaspártól. Azt mondták, a legnagyobb örömük: együtt dicsőíteni Istent. Szeretetüket, hálájukat fejezték ki a kórus tagjai is. Énekeltek. Szívből. Azzal az elhatározással jöttem el onnan, és azt kaptam a sepsiszentgyörgyi Országos Találkozón, hogy MEGÉRI! másképpen lenni. Érzések? Szeretettség, bátorítottság, felszabadultság, öröm, boldogság, megértettség, remény, vidámság, együvé tartozás.

Köszönöm mindnyájatoknak!
Sándor, Sepsiszentgyörgy

Kapcsolódó cikk:
Országos Találkozó