Ébredés.
És öröm.
Ezzel a két szóval jellemzem terápiámat.

Zavarodott, kettős életet élő emberként jöttem ide.
Azt mondták, olyan lesz, mint egy tábor.
Hát eljöttem.
Elvárásaim voltak és előítéleteim.
Beteg voltam, gyógyszerkezelés alatt álltam; alkoholista.
Alig jártam. Gondolataim a sötétség birodalmának a tulajdona voltak.
Nehezemre esett megérteni, főleg átélni, hogy mi folyik itt: hogy életem legnagyszerűbb iskolájába járok, egy személyiség-építő programban veszek részt, ahol önmagamat és csakis önmagamat adhatom.

Fárasztó és körülményes volt magamra találnom.
Felfedeztem, hogy saját magam ellensége vagyok.
Fogalmam sem volt, mit kezdjek az új helyzettel, érzéseimmel, hogyan viszonyuljak szunnyadó énemhez, csoporttársaimhoz és Hozzátok terapeutákhoz.

Barátaimmá váltatok, mert megbarátkoztam önmagammal. Szeretetet érzek irántatok, mert kezdem szeretni azt, aki vagyok.

Az itt eltöltött idő alatt ébredtem rá – segítségetekkel – tulajdonságaimra, fedeztem fel jellemvonásaimat, építettem magamat, rendeztem képemet. Azt sem tudtam, melyik az igazi arcom, mikor és hol veszítettem azt el, miért rejtőzködöm; ki vagyok tulajdonképpen? Az alapozást megkaptam Tőletek. A többi, ami ezután következik, az én felelősségem.

41 évesen végre öntudatosan cselekedhetek. Visszanyertem józanságomat, és egyben szabadságomat.
Rajtatok keresztül fordulhatok hozzá Istenhez.
Úgy félek ettől a kapcsolattól, és mégis úgy vágytam utána!
Teljes, hiteles személyt igényel ez. Az Ő útja és igazsága szerint élni.
Ez a kapcsolat kizárólag egyféle cselekedetre sarkall: segíteni, szellemileg jónak lenni, elfogadni, odafigyelni.
És szeretni, szeretni, szeretni.
Mellettetek nyertem vissza becsületemet, kaptam Tőletek tükröt.

Van mit cipelnem.
De szívesen teszem.
Viselem képemet, elviselem magamat.

Azt, hogy miként változtam, a legjobban a mentorommal, a lelki kísérőmmel történő együttlétekkel tudom a legjobban kifejezni.
Egy ismeretlen személyt kaptam útitársul a terápiám idejére.
Óriásnak éreztem magam Melletted.
Majd eltörpültem.
Gondoltam, hogy kicsit őszinte leszek Veled.
Aztán kifogásoltalak.
Meggyűlöltelek.
Felnéztem Rád és lenéztelek.
Becsaptalak.
Igazat mondtam.
Őszinte lettem.
Kényelmetlenné váltál.
Megszerettelek.
Átharaptam volna a torkodat…
Szeretettel gondolok Rád.
Hát… ez mind én vagyok.
Ez az én történetem.

Te csak álltál rendületlenül, és tartottad a Tükröt.
Együtt nevettünk és sírtunk.
Segítettél magamra találnom.
Rajtad keresztül fogadtalak el Titeket, a többieket.
Hálás vagyok Neked, Bálint Ferenc.

Köszönöm szépen, Nektek, a Csoportnak, és Nektek, Munkatársaknak, hogy segítettetek az egy év alatt lábra állnom.
Esendőségem tudatában, a józan, kedves viszontlátásra!
Megébredtem.
És örülök.